Igen, van választásunk! Igen, ez még akkor is így van, ha fixen három befutóval számolhatunk. Igen, a mi felelősségünk az, hogy a polgárháborús bipoláris pártstruktúra után ne sújtson minket a még borzalmasabb hárompárti szégyen. Igen! Igen! Igen! Tessék elmenni szavazni, tessék olyanokat támogatni, akik nem biztos befutók. Ha csak az egyik bejön már nyert ügyünk van!
Napok óta agitálok az MDF és az LMP mellett. Mantraként hajtogatom, hogy álljunk ki mellettük, mert ez diktálja a ráció. De az igazat megvallva nagyon sok kivetnivalót találok mind a két pártban, ami miatt más körülmények között biztos nem kampányolnék egyik mellett sem.
Az MDF közelmúltja vállalhatatlan. Nem azért, mert jobbról balra sodródtak – ez politikai szükségszerűség – hanem azért, mert a Dávid-Herényi tandem a „normális Magyarország” demagógiáját hirdetve abnormális dolgokat művelt házon belül. Meg is lett az eredménye: szétesett párt, szavazói bizalmatlanság, zavaros érdekviszonyok. Mindez minden normális embert taszít. De ott van Bokros Lajos – akit nem kell szeretni – de az általa képviselt piacpártiságra, az erre épülő konzervatív-liberalizmusra égetően szükség volna mifelénk. Nálunk ugyanis Dunát lehet rekeszteni bornírt szocialista pártokkal. Minden ellenkező híreszteléssel szemben jót tenne nekünk egy kis piaci szemlélet, még ha ez sokak érdekeit sértené is. Nem akarom, hogy Bokrosból kormánytényező legyen, ahhoz ő túlságosan is dogmatikus. De arra, amit képvisel, és amit személyében megjelenít nagyon nagy szükség volna a parlamentben. Ellenzékben az MSZP és a Jobbik egymást túllicitálva fogja nyomni az irracionális demagógiát, ebben az őrületben milyen jó volna egy csipetnyi bokrosi józanság! Sajnálom, hogy a sok gáncsoskodás és a saját bénázásuk következtében izgalmassá tették a végjátékot, de talán mégis akad 200 001 választópolgár, aki befogott orral az MDF-re szavaz.
Az LMP-vel kapcsolatban tudathasadásos állapotban vagyok: az a bajom velük, ami miatt közel érzem magamhoz őket. Ez egy hamisítatlan értelmiségi rétegpárt. Ami annyi mindent determinál, hogy rossz belegondolni, már előre borsódzik tőle a hátam.
Sokan valamiféle sunyi SZDSZ reinkarnációnak tartják az LMP-t. Ez a stigmatizálás fals és aljas, de azt el kell ismerni, hogy a két párt között riasztó hasonlóság figyelhető meg a dolgok megközelítésében, a szerepfelfogásban – még ha a politikai következtetéseik mások is lesznek. Én nem akarok még egy meghasonlott SZDSZ-t, nincs szükség társutas, megélhetési zöldekre a parlamentben, amit azért nem nehéz belelátni az LMP jövőjébe. Viszont fontosnak tartom azt az öko szemléletet, azt a civil hozzáállást, amit az LMP képvisel. Húsz év alatt annyi minden megcsontosodott, jól jönne végre egy kis alulról jövő innováció. Mindez nagyon hiányzik a magyar politikai életből. A mamutok harcában kell egy kisegér, aki idegesítően cincog, és olyan dolgokat dörgöl a nagyok orra alá, amit ők nem tartanak fontosnak, mert nem hoz azonnal voksokat. Az LMP megdolgozott a bejutásért és minden adott ahhoz, hogy a mindenkori hasznos idióták pártja legyen. Ki tudja, annyi hülye közt még egész normálisak is lehetnek.
Ahogy nem hiszek a piac mindenhatóságában, úgy az együgyű ökofasizmusnak is fenntartásokkal ágyaznék meg. De hiszem, hogy a több piac és a környezettudatosság hiánycikk mifelénk. Úgyhogy büszke kapitalistaként gyűjtök szelektíven :-)
Én már tudom kire fogok szavazni, de mivel nem akarok úgy tűnni, hogy ezt a személyes döntésemet iránymutatónak tartom másokra nézve is, ezért nem árulom el. Csak azt kérem mindenkitől, hogy húzzon el szavazni és a szavazófülke magányában támogassa az esélyteleneket.
