Az ország több mint 80 százaléka – így vagy úgy – az MSZP ellen szavazott. Olyannyira, hogy a protest voksok két új pártot is beszippantottak a parlamentbe, amire 20 éve nem volt példa. Ráadásul az MDF kihullásában kimúlásában nagy szerepe volt annak, hogy sokan szoci kreálmánynak tartották ezt a szebb napokat látott szervezetet. Mondjuk végre ki: az MSZP-t elhajtották a picsába a választók, de sajnos nem eléggé ahhoz, hogy e párt leharcolt figurái belássák ezt.

Ahogy Dávid Ibolya a választások éjszakáján könnyes szemmel és kényszeredett mosollyal bejelentette a lemondását, úgy kellett volna Lendvai Ildikónak (és csapatának) is vennie a kalapját. De nem. Kubatovozott és demokráciaféltett még egy kicsit és nem fogta fel, hogy tragikomikus, amit csinál. Pedig ma már nyilvánvaló: a magyar demokráciára nem a Fidesz esetleges kétharmada, és még csak nem a Jobbik újfasisztái jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem a megújulásra képtelen MSZP.

8 éven át úgy csináltak, mintha kormányoznának (ez ugye nem sikerült nekik) és elfoglalták magukat azzal, hogy a koncot elvtársiasan osszák el. És közben elfelejtették, hogy Magyarországnak szüksége van a modern szociáldemokráciára – mint ahogy modern konzervativizmusra, liberalizmusra és innovatív zöld szemléletre is. Nem álságos antifasizmussal kellett volna kampányolni (miközben nácik cigányokat vadásznak le), hanem szociáldemokráciából következő erős állam ideát kellett volna megvalósítani. Ez nem ment nekik, a saját ideológiájukat sem tudták kormányzati cselekvéssé transzformálni. (Ölni tudtam volna, amikor Mesterházy Attila szocialista miniszterelnök-jelöltnek azt sikerült mondania az idei nőnap alkalmából, hogy még sok a teendő a női egyenjogúság eléréséhez. Hát csókoltatom a kedves édesanyád Attila! 8 év kormányzás után még mindig ezzel a dumával udvarolsz a szegfűs elvtársnőknek?! A női emancipáció klasszikus szociáldemokrata alapkéréds, elvárható lett volna, hogy jobb helyzetet teremtsetek ezen a szimbolikus területen, volt rá időtök dögivel! Szánalmas beismerése ez az impotenciának.) Az MSZP kormányzati tevékenysége bizonyította, hogy alkalmatlanok a szociáldemokrata értékek képviseletére – de ha legalább jól kormányoztak volna, akkor lenne némi mentség az utóbbi hibájukra.

Persze kormányon még egyetlen párt sem újult meg, ezt a bravúrt kár is lett volna elvárni az MSZP-től. De a nagyobb baj az, hogy ettől a bagázstól az sem telik ki, hogy az unalmas ellenzéki éveket értelmesen használják ki. Pedig a Fidesz megteszi nekik azt a szívességet, hogy kétharmaddal nyer, ezáltal levéve a felelősséget az ellenzékről. De sajnos még mindig túl sokan szavaztak az MSZP-re ahhoz, hogy tényleg késztetést érezzen a megújulásra. Sajnos még mindig úgy szétterpeszkednek a baloldalon, hogy megkerülhetetlenek. És megtehetik, hogy várják a sült galambot, ami menetrendszerűen befut...

A modern polgári demokráciákban valós választói igény a szociáldemokrácia. Mifelénk sincs ez másképp. Csak nálunk az a szomorú helyzet, hogy a magát szociáldemokratának definiáló MSZP-től nem lesz normális szociáldemokrácia Magyarországon. Az MSZP nevű politikai formáció képviselői azzal ámítják magukat, hogy szükség van rájuk. Hát szükség az nincs rájuk, igény viszont annál imkább volna arra, amit valójában képviselniük kellene. Az identitászavaros MSZP végtelen lassú agóniája az egész baloldalnak rossz. A magyar demokrácia fejlődése szempontjából is egészségesebb volna, ha sovány disznóvágtában eltakarodnának végre a süllyesztőbe.

Az ország 80 százaléka ezt javasolta az MSZP-nek, sajnos a fennmaradó résznek nem volt jobb választása az MSZP-nél. Ők bizonyára tényleg nagy fegyvertényként élik meg, hogy nyolc év kormányzás után a szocialisták az ellenzék vezető ereje lehetnek. Ja, kérem merjünk kicsik lenni! Erre tényleg érdemes verni a mellüket, hogy a nyilvánvaló ostobaságuk miatt ne kelljen ostorozni magukat. Így viszont minden irányből ütik-vágják őket. Megérdemlik a sorsukat!