Egyre világosabb, hogy a varsói expressz átgázol a szocialistákon. Lengyelországban a népharag teljesen kipenderítené az utódpártot a parlamentből, nálunk erre semmi esély. A megtépázott MSZP-nek jót fog tenni, hogy ellenzékbe kerülnek – lesz végre idejük normális szociáldemokrata párttá válni. De az még nagyon messze van.
Minden jel arra mutat, hogy Gyurcsány Ferenc reaktiválta magát. Lubickol a kampányban, amiben elveszi a show-t az MSZP hivatalos jelöltjétől. Vajon miért? Nyilván nem az idei választásokat akarja megnyerni – nem is tudná… A volt miniszterelnöknél kevés politikus népszerűtlenebb, azonban az MSZP szimpatizánsok körében álló csillag! És ezzel Gyurcsány is tisztában van. A túlmozgásos ex-pártelnök valójában a pártjára hajt, pontosabban a párt nagyszámú „talpasára”. Csak a választások után derül ki, hogy segítségükkel sikerül-e a bűnbakkeresésbe merülő szocialista elit alól kihúznia az MSZP-t vagy pedig visszafoglalja azt szőröstül-bőröstül. Előbbi esetben hátrahagyja a süllyedő és lángoló MSZP-t és új pártba vezeti át a szimpatizánsait (ami akár az MDF is lehet), utóbbi esetben az MSZP élére visszatérve számol le azokkal, akik 2009-ban megbuktatták vagy legalábbis nem lelkesedtek érte sem akkor, sem most. Egy azonban biztos Gyurcsánynak sikerült magát függetlenítenie az MSZP-től, önálló tényező a pártelit nélkül is. Ha ennek fényében nézzük, akkor világos, hogy nem elszabadult hajóágyú, hanem nagyon is racionális a politikai manőverezése. A maga szempontjából nagyon is okosan teszi, amit tesz. Az ő egyszemélyes kampánya nem a 2010-es, hanem a 2014-es választásoknak szól.
Miért fontos ez most? Azért, mert nagyon is benne van a pakliban, hogy az összeomló MSZP romjain kisvártatva több párt sarjad. Ez pedig nyilvánvalóan hatással lesz a frakcióra, illetve annak létszámára. A párton belüli ellentétek és törésvonalak egyértelműek és csak idő kérdése, hogy a felek egymásnak essenek. Ez pedig egyet jelent az elkisgazdásodással, ami egy hárompárti parlament egyetlen számottevő ellenzéki pártja esetében tragikomikus fejlemény volna.
A szocialistákat ma még összetartja a hatalom és az ezzel járó pénz. Napokon belül se hatalom, se pénz. Ráadásul még jó ideig ők lesznek a korrupciós ügyek főszereplői és nem a hatalom új birtokosai. Ezt a morális belső válságot egyetlen dolog írhatja felül: a külső nyomás. Ha a Fidesz ajtóstól ront a háznak, akkor a szocialisták – félretéve minden belső ellentétet – zárják soraikat és csendes sündisznóállásban vészelik át az ostromot.
A Fidesz elszámoltatással riogat és bizonyosan lesz néhány kirakat ügy, ami kapcsán győzelmi táncot járnak néhány kipécézett szoci politikai hulla fölött. Azonban a Fidesznek nagyobb érdek fűződik ahhoz, hogy a politikai térfél bal oldalán megmaradjon a status quo. Ki az a hülye, aki a megbízható, hosszú távú üzleti partnerét lecserélni valami bizonytalanra?! A revansvágyat felül fogja írni az érdekazonosság, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy szép csendben kiegyeznek a nekik szimpatikusabb kedvező szoci szekértáborral. Ez pedig akár a Gyurcsány fémjelezte csoportosulás is lehet – persze ezzel egyik fél sem fog a nyilvánosság előtt dicsekedni…
Egy biztos, az MSZP színekben parlamentbe jutó politikusok jó ideig egymással lesznek elfoglalva és nem azzal, hogy a klasszikus ellenzéki szerepüknek megfelelően ellenőrizzék a kormányerőket. Magyarán az MSZP ellenzékben is meg fog bukni. A belső viták, pozícióharcok tovább fogják errodálni a szocialistákat, már csak emiatt is fontos volna, hogy az MSZP-n kívül legyen más valós ellenzéki párt is a parlamentben.
Meglehet, hogy a leírtak megmosolyogtató feltételezések. De a hozzám hasonló tudatos választók döntésük során figyelembe veszik a pártstruktúra küszöbön álló átalakulását is. Az MSZP esetleges megbomlása ugyanis – a ma érvényes parlamenti házszabály ismeretében – kínos politikai helyzetet is teremthet. Előfordulhat, hogy a szocialista színekben mandátumhoz jutott képviselők a ciklus második felére frakció nélkül maradnak és ezáltal válik értelmetlenné minden nekik adott szavazat.
